Van-e osztrák álom?

cim_hochobirrol_a_szloven-osztrak_hatar_fele_nezve_oktober_vegen

Mert ugye amerikai van (vagy legalábbis azt gondoljuk), és Magyarországról nézve lehet osztrák is. Hogy a helyszínről (egészen pontosan Karintiából) nézve is van-e, és ha igen, milyen, az derül ki Bowling George posztjából. (A képekért hálás köszönet és kis irigykedés jár…) „A következő beszámoló arról fog szólni, milyen is az élet Ausztriában és azon belül is Karintiában. Négy éve élek itt, nagyon jól érzem magam, remélem, ti is kíváncsiak lesztek milyen is az élet errefelé.

A természet

Itt Karintiában nagyon jókat lehet kirándulni, Klagenfurttól fél órára már gyönyörű hegyek vannak. Nyárra itt van a tartomány büszkesége, a Wörthi-tó. Májustól sokan belemerészkednek és ebben az évben még október elején is láttam egy nagyon szép őszi napon úszókat.

A reklámokban sokszor azzal hirdetik Karintiát, hogy a környék egy kis mediterrán életérzést kap a tótól. Nyaranta amúgy is olyan meleg van, mint Magyarországon, itt nem gyakori a hűvös, esős nyár. Az ősz is nagyon szép, a környező hegyekben először a lombhullató fák majd a vörösfenyők gondoskodnak a gyönyörű őszi színekről.

Télen itt a völgyben jellemző az otthoni szürkeség, de nagyon könnyen ki lehet kerülni belőle, 1 óra kocsiútra több sípálya is van és hatalmas élmény a felvonóval kiemelkedni a ködből, ami telente sajnos gyakran beborítja a völgyet, majd jókat síelni a mélykék ég alatt a havas lejtőkön.

A tavasz hasonló mint Magyarországon, de itt van rá lehetőségünk, hogy 2 óra alatt már elérjük Udinét, a legközelebbi olasz nagyvárost, ahol mindig 1-2 hónappal előrébb járnak az évszakok.

Karintiának szuper elhelyezkedése van, kevés hely mondhatja el, hogy nyaranta van lehetőség síelni a hegyekben (Mölltali-gleccser) és még aznap jókat strandolni a meleg völgyekben. Ha valakinek nem jön be a tavi úszkálás, akkor 3 és fél óra alatt le lehet érni az Adriára és strandolni a homokos gradói vagy caorlei strandokon.

Az amerikai osztrák álom

Ha lenne ilyen kifejezés, akkor a biztos megélhetést, a középosztályba való könnyű bekerülést, a nehéz lecsúszást és a kellemes, mindenki számára elérhető jóllétet jelentené. Az utóbbi időben ez sajnos változóban van.

A megélhetés az utóbbi időben nehezebb lett. Ausztriának se megy már olyan jól, mint korábban. De ez talán a világ egy jó részére jellemző. A középréteg szűkül, reálbér-emelkedés az elmúlt 10 évben nem nagyon volt (csak a felső 1%-nak), egyre többen leszakadnak a felső tízezer meg egyre vagyonosabb lesz.

A munkanélküliség az utóbbi 2 évben jelentősen megugrott, de korábban is itt, Karintiában jóval magasabb volt, mint más tartományokban. Az utóbbi 1-2 évben elkezdtek a többiek is felzárkózni hozzánk. Azért aki nagyon akar, és jól beszél németül, az talál munkát. A kérdés csak az, hogy milyet.

Magyarországon a kérdés még az is lenne, hogy meg lehet-e belőle élni. Itt legalább ezen nem kell aggódnia az embernek. A legalacsonyabb bérekkel is el lehet érni egy magyar középosztálybeli életszínvonalat. Ha kicsit kitartóbb és szorgalmas az ember, akkor pedig nagyobb tehetség nélkül is elérheti akárki a magyar felső középosztály életszínvonalát.

Általános minimálbér nincsen, ágazati minimálbérek vannak. A dolgozói érdekképviseletek harcolják ki a minimálbér-emeléseket. Ausztria jó példa rá, hogy a magas minimálbér hosszabb távon nem jár magasabb munkanélküliséggel, mert a magasabb bérből az emberek többet tudnak költeni és így új munkahelyeket hoznak létre. Még most is, hogy a válság miatt megugrott a munkanélküliség, a második legjobbak vagyunk az unióban.

A legalacsonyabb minimálbér az újságkihordóké, amit zömmel indiaiak, pakisztániak csinálnak errefelé, ők kb. 800 eurót kapnak kézhez. 1050 euró körül sok egyszerűbb kétkezi szakmának van a minimálbére, aki kicsit szerencsésebb, mert jobban beszél németül és ki tud fogni például egy eladói pozíciót minimum 1150 nettóra számíthat. Ezzel indul a játék.

Ha valaki szorgosabb, akkor kisfőnökként, nem irodai munkában 1200-1450 nettót is simán hazavihet. Karrieristább külföldieknek már középvezetőként vagy speciális tudást igénylő szakmákban belépő szinten az 1500-1900 euró (nettó!) se ritkaság.

Ennél feljebb elég kevés külföldinek sikerül lépnie, talán ha alapból egy osztrák céghez vagy multihoz jön az ember egy jól fizetett irodai állásba. A karintiai felső középréteg kb. 2000-4000 eurót keres nettóban havonta. E fölött már itt is, ha nem is gazdagnak, de kimondottan jómódúnak számít az ember (topmenedzserek, és vállalkozók).

A legtöbb ágazati kollektív szerződésben 14 havi bér van lefektetve, tehát az 1050 eurós bért egy mekis alkalmazott 14-szer kapja, így ha össze akarjuk hasonlítani a magyar bérekkel, akkor csalóka, mert 12 havi lebontásban persze már több mint 1050 euró.

Kiadások

A kiadások terén összességében mi olyan 40%-kal költünk többet, mint otthon. 30 m2 körüli kis lakás (ahol mégse idegenekkel kell lakni) 250 eurótól indul, erre jön rá a közös költség és a fűtés, ami havi olyan 100 euró körül van, ezt kell átutalni a tulajnak (az első szám volt a Kaltmiete a második a Warmmiete).

E felett egyedi felhasználás alapján az áramot (kb 40-50%-kal drágább, mint otthon, de függ a szolgáltatótól. A karintiai Kelag az egyik legdrágább, de lehet váltani elvileg) és az internetet / tv-t kell fizetni. 50m2-es lakások 500 eurótól indulnak a belváros közelében, a várostól távolabb olcsóbbak, de akkor meg az autót kell többet használni.

A bevásárlás is 30-40%-kal drágább, mint otthon, de cserébe a termékek minősége is jobb. Sokat lehet spórolni törzsvásárlói kártyákkal, amiből itt szinte mindenkinek rengeteg van.

Például a Billában ha havi 200 eurót vásárol valaki, akkor a következő hónapban kap 15% kedvezményt egy vásárlásából, 100 eurónál 10%-ot. Születésnapra 10%-os utalványt küldenek, és a termékek jó negyede 10-30%-kal olcsóbb a kártyájukkal.

A teljes bejegyzest a Hataratkelo blogon olvashatjak.

[catlist]

Magyarok Becsben