U4 Disco – Bécs és ami alatta van

u4-Logo

Kevés olyan hely van a közelünkben, ahová benézett és/vagy muzsikált Prince, Sade, a Nirvana, Iggy Pop, Herbie Hancock vagy éppen Johnny Depp. A bécsi U4 ilyen hely. Nem a metró, hanem a diszkó.

Persze nem kell ragaszkodni a diszkó meghatározáshoz, hiszen korántsem egy zenei műfajhoz kötődő szórakozóhelyről van szó, hanem a világ zenei életének Bécsben található nyúlüregéről. Az 1980-ban létrejött klub lassan betölti a 35. évét, bár régi fénye talán már megkopott. A 2006-os újranyitás óta inkább diszkóként és egyetemista partiközpontként szerepel, mintsem alternatív kultúrlokálként. Történetei és híre azonban mit sem koptak, és az U4 neve még mindig egyet jelent a nyolcvanas évek fiatalságával.

„Az U4 nem csillogás és tündérmese, az U4 tömeg, lárma, forróság, füst, szex, legális és kevéssé legális drogok egyvelege”

A hely a 4-es metró új megállója és egy bevásárlócentrum rejtekén található, Bécs Meidling nevű részén, a Schönbrunner Straße 222. alatt. A régi, lerombolt megálló és a pincehelyiség lett az U4 otthona. Helyén azelőtt is egy klub volt, a Copa Cabana, amely azonban korántsem volt olyan meghatározó, mint utódja lett.
Az U4 tudott valamit, mondják a visszaemlékezések. Megragadta a korszellemet, már ha ezt plasztikusan el tudjuk képzelni. A helyet eredetileg borozónak szánták, de az ablaktalan pincehelyiség nem volt erre alkalmas, így döntöttek a klubnyitás mellett 1980. május 8-án. Ossi Schellmann és társai azonban a mainstream diszkózene helyett az underground szcéna és az akkor még valóban új újhullám otthonát akarták létrehozni. Belépőt nem szedtek, helyette 8 schilling „zenei támogatást” (Musikschutz) fizettek a kíváncsiak. A visszaemlékezések szerint a nyitóbuli előtt egy órával még semmi nem volt kész. A villanyszerelő a táncterem közepén állt egy létrán, kezében kötegnyi kábel, szájában egy joint… Így indult, és ebből a helyből lett legenda, ahol szinte mindenki fellépett, aki kicsit is számít. Az egyetlen olyan bécsi klubbá vált, amelynek a neve külföldön is jelentett valamit.

Persze nem kell ragaszkodni a diszkó meghatározáshoz, hiszen korántsem egy zenei műfajhoz kötődő szórakozóhelyről van szó, hanem a világ zenei életének Bécsben található nyúlüregéről. Az 1980-ban létrejött klub lassan betölti a 35. évét, bár régi fénye talán már megkopott. A 2006-os újranyitás óta inkább diszkóként és egyetemista partiközpontként szerepel, mintsem alternatív kultúrlokálként. Történetei és híre azonban mit sem koptak, és az U4 neve még mindig egyet jelent a nyolcvanas évek fiatalságával.
„Az U4 nem csillogás és tündérmese, az U4 tömeg, lárma, forróság, füst, szex, legális és kevéssé legális drogok egyvelege”
A hely a 4-es metró új megállója és egy bevásárlócentrum rejtekén található, Bécs Meidling nevű részén, a Schönbrunner Straße 222. alatt. A régi, lerombolt megálló és a pincehelyiség lett az U4 otthona. Helyén azelőtt is egy klub volt, a Copa Cabana, amely azonban korántsem volt olyan meghatározó, mint utódja lett.
Az U4 tudott valamit, mondják a visszaemlékezések. Megragadta a korszellemet, már ha ezt plasztikusan el tudjuk képzelni. A helyet eredetileg borozónak szánták, de az ablaktalan pincehelyiség nem volt erre alkalmas, így döntöttek a klubnyitás mellett 1980. május 8-án. Ossi Schellmann és társai azonban a mainstream diszkózene helyett az underground szcéna és az akkor még valóban új újhullám otthonát akarták létrehozni. Belépőt nem szedtek, helyette 8 schilling „zenei támogatást” (Musikschutz) fizettek a kíváncsiak. A visszaemlékezések szerint a nyitóbuli előtt egy órával még semmi nem volt kész. A villanyszerelő a táncterem közepén állt egy létrán, kezében kötegnyi kábel, szájában egy joint… Így indult, és ebből a helyből lett legenda, ahol szinte mindenki fellépett, aki kicsit is számít. Az egyetlen olyan bécsi klubbá vált, amelynek a neve külföldön is jelentett valamit.

„Az U4 egy olyan éra szinonimájának tekinthető, ami hasonló a század eleji Central Caféhoz vagy a 60-70-es évek Hawelka kávézójához” – írták róla, nem véletlen, hogy 1989-ben az U4 adott otthont az első melegklubnak, és az U-Mode is innen indult, ami az alternatív divatélet legnagyobb és legnevesebb eseményének számított, a fiatal designerek találkozási pontjának. Szóval akkoriban, ami kreatív és innovatív volt Bécsben, az itt történt.

A konzervatív politikusok először persze hatalmas veszélyt láttak a helyben, ezért egy rövid időre bevonták az U4 ún. táncengedélyét. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy emiatt vált szokássá az élőzenei koncertek rendezése. Falcónak (aki egyébként a Mozart-kugel után valószínűleg az osztrákok legkedveltebb exportcikke) szinte a lakása volt a hely, ahonnan nem csak pályája indult, de több dalban is megénekelte.
„Az U4 nem csillogás és tündérmese, az U4 tömeg, lárma, forróság, füst, szex, legális és kevéssé legális drogok egyvelege” – írta róla Conny de Beauclaire, a mindenkori biztonsági őr, beengedő- és kidobóember. Conny az U4 kulcsfigurája. Eredetileg egy francia nemesi család elkószált tagja, aki ’80 óta itt dolgozik, mindenki ismeri és mindenkit ismer. A sztorijaival könyveket lehetne megtölteni. Emlékszik, mikor Prince egy nagy bécsi fellépése után zártkörű kis klubkoncertet adott az U4-ban; Falcóval pedig olyan jó barátságban volt, hogy az énekes még a dalok címadásakor is kikérte Conny véleményét. Persze nem volt mindig minden szép és jó, négy-öt komolyabb fizikai támadásról ír Conny. Az egyik legmeredekebb az a magánparti volt, ahol egy colt és egy kés borzolta a hangulatot, de összetűzés szerencsére nem lett. Kevésbé volt megnyugtató vége annak, amikor egy tiroli fickó, miután nem engedték be totál részegen a klubba, elővett egy gépfegyvert és belelőtt az ajtóba, majd teljes nyugalommal taxiba szállt és elhajtott.

„Mindenki az U4-be járt, és minden ott történt” – írja egy egykori törzsvendég. Az osztrák zenei élet legjava megfordult itt: Hansi Lang, Sissy Pink, Mario Soldo, Helmut Lang… Mario Soldo, aki pultos és dj is volt a helyen, legszívesebben a Divine-koncertre emlékszik: rajongóként megélni, hogy ott játszott előtte, és a túlvilágított kisszínpadról lejőve az énekes tőle kért zsebkendőt. „Én pedig gálánsan átnyújtottam neki egy tekercs WC-papírt” – írja. De előadott itt Clapton, az AC/DC, a Stones; Stanley Clarke, Herbie Hancock: a műfajokat és a neveket hosszan lehetne sorolni. A színpad mögötti termekben folyt a VIP-részleg élete. Raktárak, próbaterem, lakó- és klubszoba – ahova nem lehetett jegyet váltani, csak bekerülni: az U5.
Az első nagy átalakítás 1989-ben zajlott, mikor a klub teljesen kiégett – ez azonban még nem jelentette a klub végét. 2005-ben viszont új gárda került a hely élére – s ez nagyon gyorsan a bezárást is jelentette. Egy év múlva indultak újra, azóta az U4 igyekszik őrizni régi arcát, ápolni a kultusz emlékét. Falco-emlékesteket tartanak évente, megmaradtak a klubrendezvények is, ám az osztrákok úgy tartják, hogy a régi jó Kultur-Hotspot helyett Party-Hotspot lett belőle. „Az U4 ma már olyan, mint bármelyik más diszkó” – meséli egy ott dolgozó. Másrészről viszont egyet jelent Bécs kamaszodó és felnövő nyolcvanas évekbeli városával.

Forras: http://goo.gl/UzXjRM

[catlist]

Magyarok Becsben