Sírva rohannék ki Ausztriából!


„A mi történetünk tulajdonképpen májusban kezdődött igazán, amikor a párom kijött ide, Neuhofenbe. A jelszó és az ígéret a rengeteg munka és a jó kereseti lehetőség volt.

Amikor megérkezett, a cégnél berakták napi 2,5 órára, azaz részmunkaidőbe a Dpd céghez pakolni. Mindent elvállalt, mivel végleg ki akartuk jönni és itt letelepedni.

Sajnos a cég átverte, az ígért „nagy pénznek”, a beígért jövedelemnek a negyedét sem kapta meg. Ezért aztán elment a Hogo nevű munkaközvetítő céghez.

Ott szereztek is neki munkát, dolgozott is három napot. Akkor azt mondták neki, hogy rengeteg a munka, szívesen látják. Erre kilépett az előző cégtől, majd fogtuk a papírokat és visszamentünk velük a Hogóhoz, hogy ott bejelentsék.

Akkor és ott azt a választ kaptuk, hogy nincsen munka, menjen munkanélkülire. Egy fillért sem kapott a munkájáért, semmilyen papíron még csak az aláírását sem kérték.

Az a takarítócég, ahol én dolgozom, ezen a héten jelezte, hogy a magyar segítőnk ígérete szinte mind hazugság. (Egyébként ő most Angliában nyaral és véletlenül éppen nem ér rá…)

A munkahelyem sajnos elfelejtette megmondani, mennyi az órabérem, mikor kapom meg a munkaszerződésem – és hogy megkapom-e a fizetésem…

A párom szakmája díszítő festő, de bármit elvállal és vele együtt én is. Nagyon kérlek, messzi idegen, valahogy segíts! Legyen az bármilyen munka, segédmunka, szalag melletti munka, nem érdekel, meg fogjuk állni a helyünk!

Az sem gond, ha messzebb kell mennünk a munka miatt, csak a fiúnknak ne kelljen azt mondani, hogy VÉGE, megyünk vissza Magyarországra munkanélkülinek!

Köszönjük szépen, hogy végigolvastátok és azt is, ha esetleg tudtok segíteni!”

Forras: http://goo.gl/fvGpAA

[catlist]

Magyarok Becsben