Öt dolog a külföldre költözésről

wienkarte_01

Nyilván bármelyik határátkelő fel tudna sorolni öt olyan dolgot, amit szerinte fontos figyelembe venni, amikor nekivág az ember a külföldi életnek

(ezt a kommentekben akár meg is tehetitek, érdekes tapasztalat lenne, vagy írjátok meg hosszabban a hataratkeloKUKAChotmail.com címre), és az is elég valószínű, hogy az átfedések mellett mindenkinek lenne sajátos szempontja, tapasztalata is. A mai posztban külföldi példát hozok, méghozzá az Ausztráliában élő, és ott a Google sydney-i kirendeltségén dolgozó Mark Maxwelltől, aki a blogján írt minderről. Lássuk, hogyan látja ő, aztán lássuk, hogyan látjátok ti!

Mark Maxwellről annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy az elmúlt hat évből hármat Ausztráliában élt, éppen ezért összegyűjtötte azokat a tapasztalatait, melyekről úgy vélte, segíthetnek a hozzá hasonló cipőben járóknak és / vagy nem feltétlenül esik szó róluk a határátkelés kapcsán.

Lássuk hát, szerinte mi az 5 legfontosabb, legérdekesebb tétel a külföldre költözés esetében!

1. Te vagy az új fiú/lány

Amikor megérkezel egy új országba, az első fél-egy évben a telefonod nem fog megszólalni, senki nem kopogtat az ajtódon, és a hétvégéid is jórészt szabadon telnek majd.

Gyorsan rájön az ember, hogy egy olyan országba érkezett, amely nélküle is teljes lendülettel pörög, és szinte senki észre sem veszi majd, hogy ő is ott van köztük.

Senki sem vár tárt karokkal és jó eséllyel senki sem akar majd veled lógni, ami az ember személyiségétől vagy éppen aktuális hangulatától függően lehet megalázó, lehangoló vagy motiváló is, de az első időszak magányossága borítékolható. A legtöbben, akik feladják, ezt Mark Maxwell szerint az első hat hónap ilyen típusú nyomása miatt teszik.

Úgy látja, kulcsfontosságú lehet felismerni, hogy tulajdonképpen azért költöztünk másik országba, hogy új életet építsünk magunknak, és nem csak nyaralni mentünk. Magyarán jórészt rajtunk múlik, hogy kapcsolatokat építsünk ki, olyan elfoglaltságot találjunk magunknak, ami segít beilleszkedni.

Ez lehet valamilyen (lehetőleg csapat-) sport, ő például (mivel nem egy versenyző alkat) a golf mellett döntött és minden létező meghívást elfogadott, még akkor is, ha nem volt kedve hozzá.

2. Neked van nagyobb szükséged rájuk

Tételezzük fel, hogy sikeresen abszolváljuk az első fél évet, találunk pár szimpatikus embert, akikkel el tudunk járni sportolni, szórakozni. Mark Maxwell szerint nem szabad elfelejtenünk, hogy még akkor is, ha kedvelnek minket, úgy, mint az otthoni barátaink, nem fognak minket szeretni, mi több, nekünk alighanem nagyobb szükségünk lesz rájuk, mint nekik ránk.

A példája szerint, ha van egy öt fős baráti társaság külföldön, akik közül az egyik elköltözik, máris elveszítettük a minket támogató csoport 20 százalékát. Ugyanakkor ha mi költözünk el, attól ez az öt fős társaság ugyanúgy működik tovább.

Lehet, hogy kicsit szomorúak lesznek, de még mindig jelen lesz az életükben mindenki, aki egy fél évvel korábban, a megérkezésünk előtt ott volt, így nem viseli majd meg őket különösebben a hiányunk. Ami egy kicsit lehangoló érzés tud lenni, ráadásul erről a helyzetről viszonylag kevesebb szó esik akkor, amikor a külföldre költözés a téma.

Mark Maxwell úgy látja, ez a helyzet nagyjából az első év végéig áll fenn (bár nyilván nehéz és nem is szerencsés általánosítani, hiszen nem vagyunk egyformák), mert ennyi idő mindenképpen kell, hogy az ember elkezdjen valahol gyökeret ereszteni, és elveszítse „új fiú” státuszát.

A jó hír, hogy ez idő alatt rengeteg tanulhatunk magunkról, a régi és az új barátságokról, miközben az is kiderül, hogy lesznek, akik kevésbé fontosak számunkra, mint azt korábban hittük (mások pedig éppen fordítva: fontosabbak).

3. Fogadd el a helyi kultúrát!

Minél több magyar él egy helyen, annál könnyebben eshetünk abba a hibába, hogy jórészt csak velük tartjuk a kapcsolatot. Anno így alakultak ki a különböző nemzetiségek kerületei, városrészei a nagyvárosokban (lásd például New Yorkot az olasz és ír negyedeivel, vagy hogy magyarokat említsünk, az amerikai Fairfield városában a múlt század elején rengeteg magyar élt, aminek a nyomai a mai napig megtalálhatók), de most is könnyen járhatunk úgy, hogy „bezárkózunk” a saját közösségünkbe.

Pedig érdemes a helyiekkel is ismerkedni, beilleszkedni közéjük (még akkor is, ha nem végleg szeretnénk letelepedni), megtanulni a nyelvet, megismerni a kultúrát, a történelmüket.

4. A kétféle hozzáállás

Mark Maxwell szerint kétféleképpen állhatunk hozzá a külföldi életünkhöz.

A, gondolhatjuk azt, hogy félretesszük addigi életünk és belevetjük magunkat az újdonságba, bulizunk és jól érezzük magunkat, aztán amikor elértük a célunkat (legyen az a szórakozás, pénzgyűjtés, stb.), akkor hazaköltözünk és visszatérünk a régi életünkhöz.

B, folytathatjuk az „igazi” életünk, és nem a szórakozásra, hanem a továbblépésre használhatjuk fel a külföldre költözést.

Ő az utóbbi megközelítést próbálja követni, azzal együtt is, hogy megérti az első változat híveit is. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy nem tudjuk meghazudtolni magunkat, és csak a helyváltoztatás nem fog megváltoztatni minket.

5. A honvágy kérdése

Nagyon érdekes szerintem, amit erről ír Mark Maxwell, ugyanis ő úgy tapasztalta, hogy amikor honvágyunk van, akkor nem egy bizonyos hely után vágyakozunk, hanem az ott töltött idő után.

Eredeti cikk: http://hataratkelo.blog.hu/2016/05/12/ot_dolog_a_kulfoldre_koltozesrol

Magyarok Becsben