Óránként 10 euró – Irigyelnek, amikor megtudják: takarítok

3

Heti kétszeri takarítással Ausztriában mintegy 200 ezer forintot keresnek a magyar bejárónők havonta, tisztán és feketén. Aki ugyanezt a munkát elvállalja Győr-Moson-Sopron megyében, az a felét keresi. Van, ahol a fél falu már ingázik – és nagyon jól keres.

„Először csak az anyósom helyett kellett kimennem, mert lebetegedett. A kéthetenkénti egyszeri alkalomból mostanra heti kettő lett. A barátaim előtt nem hirdettem az elején, hogy bejárónő lettem osztrák házaspároknál, aztán amikor rájöttem, hogy az összes ismerősöm ugyanúgy ingázik, mint én, csak más napokon, nem izgattam magamat tovább” – mondja a fiatal anya, aki egy szigetközi kis faluból ül kocsiba hetente kétszer, s indul el Bécsbe. Titulusa: bejárónő.

A határ menti településekről évek, évtizedek óta kijárnak magyar asszonyok takarítani osztrák portákat. Most azonban valami történt,  az érintettek is azt mondják: robbanásszerűen megnőtt az ingázó  bejárónők száma. Az előbb említett szigetközi településen  az aktív korú asszonyok feléről állítják, hogy bejárónőként keresik meg a betevőt. Van olyan feleség is, akinek a férje vezető beosztásban dolgozik, az asszony mégis kijár takarítani – igaz, csak havonta egyszer. Amit megkeres, azt „büntetlenül” magára költi.

De nemcsak Ausztriában lett sikk bejárónőt tartani, hanem már a határ Győr-Moson-Sopron megyei oldalán is. Igaz, itt az osztrák órabér felét lehet takarítással megkeresni: míg Bécsben és környékén 8–10 eurót, tehát mintegy 3000 forintos órabért adnak a magyaroknak, addig Győrben egy tapasztalt bejárónő 1200–1500 forintot kér el az ügyfelektől. Nem jött még el a cselédek és az inasok ideje, de a bejárónőké igen – cikksorozatunkban az  életüket mutatjuk be.  Bekopogtattunk azokhoz is, akik a munkát adják nekik, s nyilvánvaló választ kapunk arra, miért ragaszkodik a történet valamennyi résztvevője inkognitója megőrzéséhez.

Zsuzska

A fiatal nő az egyik osztrák házban hat, a másikban nyolc óra  alatt végez a teljes takarítással. Nyugdíjasok a megrendelők.  Szigorúan magázódik a munkaadóival, akik nem lekezelőek vele, de nyilvánvaló, hogy nem keresik egymás barátságát. Egyelőre feketén foglalkoztatják.  „Bécsben tíz eurót nyugodtan elkérhetek, a falvakban nyolc-kilencet. Bár hallottam, hogy valaki ötért is elvállalja. Én nem.” Élete eddigi legundorítóbb feladata az volt, amikor egy olyan házban kellett három hét után kitakarítania, ahol egy nagy testű kutya élt a nem túl igényes gazdájával. „Becsuktam a szemem és megfogtam a rongyot…”

Zsuzska sem csinálja túl régóta, ő is a mostani hullámmal kezdett. Tapasztalatot azért már szerzett. Például azt, hogy a nyelvtudás alig szükséges, van olyan osztrák megrendelő, aki inkább megtanulja kimondani a „porszívó” szót, hogy szót értsen a magyar bejárónőjével. Zömében a megrendelő adja a tisztítószert is, de van, aki felmosórongyokkal indul útnak Magyarországról. Ha az osztrák háziasszony kikészíti az ecetet és a mosószert, akkor azt komolyan kell venni. Nem mindegy, melyiket hol használja az ember. Ha összekeveri, lebukik a szag alapján. „Volt arra példa, hogy a háziasszonyom segített: enyém volt  a nappali, övé a fürdőszoba. Ennek mondjuk egyetlen oka volt – az, hogy minél előbb végezzünk, így kevesebbet kellett fizetniük. A túlóra szót egyébként sem szeretik. És azt sem, ha tíz perccel előbb végzek, s nekikezdek csomagolni…”

Zsuzska havonta 200 ezer forintot keres, az utazási költség levonása után 150 ezer forint tisztán az övé. Kedden és csütörtökön ingázik. Korábban egy kisebb üzletet vezetett, a vállalkozása azonban nem ment jól. Továbblépett.

Forras es a teljes cikk: http://goo.gl/cA1xau

[catlist]

Magyarok Becsben