Most végre kiderült, mennyi magyar él külföldön

kulfold

A múlt év elején mintegy 350 ezer olyan kivándorolt magyar élt a világban, akik 1989 után, és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot. A KSH és a SEEMIG – 8 ország részvételével futó uniós társfinanszírozott transznacionális – program kutatói által közreadott becslés ugyanakkor egyszeri érvényességűnek tekinthető. Magyarországon gyorsul a kivándorlás, ám nem tőlünk mennek el leginkább az emberek.

Eddig 500 ezer és másfélmillió közé tette a magyar sajtó a külföldön élő magyarok számát, az utóbbi érték szürreálisnak tekinthető – mondta Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese az intézmény szerdai sajtótájékoztatóján, melyet annak apropóján szerveztek, hogy zárási fázisba került egy több éven át tartó, a régió 8 országát érintő migrációs kutatás, a SEEMIG. Az elnökhelyettes szerint azért nem sikerült eddig rendes statisztikákat meghatározni, mert a migráció természeténél fogva nehezebb az adatokat meghatározni. Az uniós és schengeni tagság szabaddá teszi a személyek mozgását, így nehéz megmondani, hogy mennyien mozognak az országok között. Németh több problémát is felsorolt, amelyekkel eddig szembesültek a migrációs statisztikákat illetően. A kötelező regisztráció nem működött a személyek mozgásának szabadsága miatt, a tükörstatisztikák pedig azért jelentettek problémát, mivel definíciós különbségek vannak az országok között abban, hogy kit tekintenek migránsnak. Az ENSZ, az OECD és a Világbank is foglalkozik migrációs becslésekkel, ám ezek születési ország szerint kezelik az embereket. Ez a megközelítés nem alkalmas arra, hogy a külföldre vándorló magyarokat mérni lehessen.

Amennyire nem lehetett tudni adatokat a kivándorlókról, annyira nem lehetett tudni adatokat a visszaköltözőkről sem. A két rossz minőségű adatból nem lehetett jó minőségű adatot létrehozni. 2011 októberében a KSH a népszámláláskor azt mérte, hogy akkor 190 ezren voltak külföldön – egy évnél hosszabb ideig. Ma ráadásul úgy tűnik, hogy a migráció az életnek egy szakaszára vonatkozik: korábban, ha valaki fogta a batyuját, akkor Németh szerint az végleges kivándorlást jelentett.

A SEEMIG költségvetése lehetőséget biztosított az elnökhelyettes szerint arra, hogy migrációs panelt telepítsenek a 2013. első negyedévében lefolytatott Munkaerő-felméréshez (MEF). Ezzel párhuzamosan az Életünk fordulópontjai felvételhez is csatlakozott egy migrációs alvizsgálat: KEK KH-ból vettek mintát, lakcímbejárással megnézték, hogy azok az emberek tényleg ott laknak-e, ha nem, akkor Magyarországon máshol, vagy külföldön élnek. A harmadik láb pedig a más uniós országok tükörstatisztikái voltak.

A Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) Életünk fordulópontjai kutatása szerint 2013 elején 335 ezer 18-49 éves magyar állampolgár élhetett külföldön. A SEEMIG pilot survey-jét – amiben 30 ezer háztartás volt –, alapul véve 381 ezer volt a 15-74 éves kivándoroltak száma. A tükörstatisztikák alapján pedig úgy fest, 424 ezer kivándorolt magyar él a világon. A SEEMIG pilot projekt keretéből ugyanakkor tudni lehetett, hogy a kivándoroltak 19 százaléka 1 évnél rövidebb ideig tartózkodott külföldön, ezt alapul véve legalább 343 ezer magyar élhetett külföldön 2013 elején.

Egy másik módszer a tükörstatisztikákat vette alapul. E szerint 280 ezer magyar élt külföldön. A SEEMIG projekt ugyanakkor megmutatta, hogy a több mint egy éve kivándoroltak legfeljebb 80 százaléka távozott az EU tagállamaiba. Az EU-n kívül még 70 ezer magyar emigráns élt – a SEEMIG projekt adatait alapul véve jött ki ez a szám, ezekből az országokból nincsenek tükörstatisztikák –, összesen 350 ezer fő. Ez a szám közel esett az előző módszerrel készített becsléshez.

A két módszer együttes használatával számolva 2013 elején hozzávetőleg 350 ezer olyan magyar élt a világon, akik 1989 után, de legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el az országot. Ez egy egyszeri, meghatározott időpontra vonatkozó becslés.

Kik mentek el?

A kivándorlók között van némi férfitöbblet az itthon élők átlagához képest, de nem meghatározó – mondta Blaskó Zsuzsa, az NKI tudományos főmunkatársa. A fiatal korosztályok hagyják el az országot, 60 százalék felett van azok aránya, akik még nem múltak el 40 évesek. A friss, 2009 óta kivándoroltaknál még ennél is nagyobb a fiatalok aránya: majdnem 80 százalék.

Az iskolázottabbak mennek el, egyértelmű a felsőfokú végzettségűek koncentrációja: 32 százalék a diplomás a kivándoroltak között, az itthon maradt lakosságnál ez az arány 18 százalék. Nem igazolódott az, hogy a szakmunkások hagyják el az országot inkább, nem eltérő az arányuk az itthon maradottakhoz képest.

A fő célországoknak Németország, Ausztria, Nagy-Britannia tekinthető. Németországra jellemző a magyar kivándorlók között a szakmunkások jelentős aránya, 37 százalék, és egyértelmű a férfitöbblet. Ausztriára az jellemző, hogy ott sok az ingázó (ők azonban az elemzésben nem jelentek meg). A SEEMIG elsősorban a nagyobb időtávon mozgókat fogta meg, itt is a szakmunkások aránya kiugró (43 százalék), nem különösebben magas a diplomások aránya. Az Egyesült Királyságban diplomás túlsúly van, és több mint 30 százalék alatt van a 30 év alattiak aránya. A kint élő magyarok leginkább dolgozni mennek külföldre (84 százalék).

A legalább egy éve külföldön tartózkodó magyarok többsége intenzív kapcsolatokat ápol a Magyarországon maradottakkal, 25 százalékuk juttatott haza rendszeres pénzbeli támogatást. Határozott hazatérési szándékról alig 10 százalék számolt be (erről ugyanakkor csak az itthon maradt családtagokat tudták megkérdezni), 37 százalék mondta azt, hogy maga a külföldön élő sem tudja, hogy haza akar-e térni.

Pörög a kivándorlás, de nem mi vagyunk a leginkább gyorsuló

Melegh Attila, a SEEMIG projektvezetője elmondta, hogy Magyarország esetében is hosszú történeti folyamatok állnak a migráció hátterében. A 70-es években voltunk a legközelebb a nyugat-európai régióhoz (gazdasági értelemben). Ezek után hanyatlás indult meg, amely ma is tart. A migránsok egy olyan térben mozognak, ahol ha az egyenlőtlenségek nőnek, úgy a migránsok is jobban mozognak. A 90-es években volt jelentős bevándorlás Magyarországra – máshol még rosszabb volt a helyzet –, ezért sem volt akkor nagyon látható hazánkból az elvándorlás.

A projektvezető szerint a SEEMIG-országok nem globális szereplők, helyi szempontok szerint működnek, az EU magországainak kiszolgáló területévé váltak migrációs szempontból. A térség demográfiailag konvergál, esik a termékenység, elöregszik a társadalom, és a migráció sok országban tovább ront ezen a helyzeten. A fiatal korcsoportok aránya elkezd leesni, erőforrásokat is elveszítik ezek az országok.

Németországban lassan a 8 milliós szinteket döngeti a bevándorlás (ez összesített adat), a magyarok pedig miért ne állnának be ebbe a keresletnövekedésbe? – tette fel a kérdést Melegh. Ugyanakkor nem mi vagyunk az az állam, mely a legélesebben beleállt ebbe a folyamatba. Gyorsul a magyar elvándorlás, de még bőven elmaradunk a térség többi szereplőjétől e területen.

A projektvezető ismertette a javaslataikat is a migrációs statisztikákra vonatkozólag. Melegh szerint szükséges a nemzeti adminisztratív rendszerek integrálása, ám itt vannak nemzeti ellentétek, ezeket át kell beszélni. Szükség van arra, hogy a migrációval és annak társadalmi hatásaival foglalkozó testületet hozzanak létre nemzeti és transznacionális szinten. Ez a testület végezné az adatrendszerek reformjának továbbvitelét, elemezné a migrációs helyzetet, valamint fenntartana transznacionális adatbázisokat. Emellett szükség van új típusú, országos és helyi kérdőíves vizsgálatok elvégzésére is.

Forras: http://goo.gl/Ua5eQy

Magyarok Becsben