Mi lesz a gyermekekkel?

altalanos-iskola

Egyre több a magyar kisdiák Ausztriában, olyannyira, hogy egyes osztályokban (és nem csak a határmenti településeken, vagy éppen Bécsben, hanem Salzburgban vagy Grazban is) már a gyerekek egyharmada magyar. A következmények beláthatatlanok.

Egy igencsak érdekes cikket találtam az InfoRádió honlapján, ami arról szólt, hogy Burgenlandon (és Bécsen) kívül már Ausztria nyugati felében (az oldal Salzburgot és Grazt hozta fel példaként) is akad olyan általános iskolai osztály, ahol a gyerekek harmada magyar, s egyre többen kerülnek közülük ott középiskolába, illetve egyetemre.

Nem kell hozzá szociológusnak lenni, hogy belássuk: ha ez így folytatódik, akkor sok tízezer gyerek (jövendőbeli munkavállaló) tűnik el Magyarországról, jó eséllyel végleg. Hiszen aki külföldi iskolában kezd tanulni, ott szerez barátokat, ott szocializálódik, aligha fog visszatérni a szülőhazájába. A nyelv és a kultúra elvesztése

A cikk szerint látja ezt az ausztriai magyar nagykövet is, aki állítása szerint rengeteget lobbizik azért, hogy magyar tanárok mehessenek ki az osztrák iskolákba. A motiváció teljesen nyilvánvaló (és szerintem támogatandó is): megadni az anyanyelven tanulás, a magyar kultúra, történelem megismerésének esélyét a gyerekeknek.

Más kérdés, hogy az osztrák kormány részéről egyelőre nem mutatkozott túl nagy fogadókészség az ügyben – mondta Szalay-Bobrovniczky Vince, aki azt reméli, hogy a közeledő osztrák választások után változik a helyzet.

Technikai akadálya egyébként nincs a dolognak, hiszen a pedagógusok is szabadon vállalhatnak munkát az Európai Unión belül. A nagy kérdés persze, hogy ki fizeti a számlát, s alighanem ez állhat az osztrákok húzódozásának hátterében is.

Van-e visszaút?

A hír kapcsán azért pár dolog felmerült bennem, amit most (kvázi vitaindítóként) meg is osztanék veletek.

Az egyik, amit azt hiszem, egyszer-kétszer már leírtam itt (például amikor a miniszterelnök a fiatalok visszacsábításáról beszélt): a helyzet szerintem sokkal súlyosabb, mint amilyennek elsőre tűnik.

Magyarországról ugyanis (szemben más kelet-európai országgal) elsősorban fiatalok mentek és mennek el. Pontos számokat ugyan nem tudunk (elhangzott már itt 300 ezertől félmillióig sok minden), de a sok százezer határátkelő jelentős része fiatal, kisgyerekkel, vagy éppen gyerekvállalás előtt.

Képzeljük el azt a helyzetet (illetve aki ebben a helyzetben van, annak el sem kell képzelni, remélem, majd a kommentekben megírja tapasztalatait), amikor egy kisgyerek Ausztriában, Németországban, Svájcban vagy éppen Angliában kezdi meg iskoláit: hogyan lehet őt sérülés nélkül visszaköltöztetni Magyarországra 4-5-6 év elteltével (ha egyáltalán)?

Az említett cikkben megkérdezték Herczog Mária szociológust is, aki azt mondta, hogy „képzettségtől függően sokan megveszik a magyar tankönyveket, és kint próbálják tanítani a gyerekeiket, akik később itthon osztályozó vizsgát tudnak letenni”. Szerintetek (a ti tapasztalataitok szerint) ez járható út? És ha igen, hány éves kortól? Képes-e egy szülő megtanítani egy általános iskolásnak a magyar tananyagot?

Mi a stratégia?

Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy egy másik alapvető kérdés a szülők hozzáállása. Én kétféle stratégiával találkoztam: az egyik külföldön is magyarnak neveli a gyerekét, magyar könyveket olvas neki, magyar meséket (is) néznek a tévében és mindent megtesz azért, hogy a magyar kultúrkörben nőjön fel a gyerek.

A másik stratégia az asszimilációé, azaz amikor a szülő elfogadja, hogy a gyereke inkább része lesz a befogadó ország nyelvének és kultúrájának, mint a magyarnak. A kérdésem az, hogy szerintetek lehet-e egyszerre két identitása egy gyereknek.

A válasz egyszerűnek tűnik, de én több olyan családot ismerek, ahol a gyerekek annak ellenére alig beszélnek magyarul (az írásról, olvasásról nem is beszélve), hogy mindkét szülő magyar.

Érzésem szerint az ő esetükben például nem lustaságról, vagy nemtörődömségről, hanem stratégiáról van szó. Más kérdés, hogy a magam részéről rossz döntésnek tartom, ha egy gyerektől elveszünk egy nyelvet, hiszen a közösségben, az óvodában, iskolában, az utcán úgyis pillanatok alatt megtanulja az adott ország nyelvét.

Elveszített tízezrek?

Visszatérve a kiindulóponthoz: azt hiszem, azt elég jól látja a bécsi magyar nagykövet, hogy valamit sürgősen lépni kell, hiszen azok a gyerekek, akik nem tanulnak meg írni, olvasni magyarul, gyakorlatilag elvesztek Magyarország számára, hiszen még akkor sem (vagy csak nagyon nehezen) tudnak majd visszailleszkedni a magyar oktatásba, ha esetleg a szülők pár év múlva úgy döntetnének, hogy visszatérnek Magyarországra.

Márpedig az ország aligha áll olyan jól, hogy több tízezer gyereket, jövőbeli munkavállalót, nyelveket beszélő embert elveszítsen.

Forras: http://goo.gl/s5ZvaF

[catlist]

Magyarok Becsben