Hadiállapot a bürokráciával

diploma_blog

Múlt héten olvashattátok az „Útlevélügyintézés külföldön” című írást, ami sokakat ihletett hozzászólásra, sőt már poszt is születet az utórezgésekből. Most egy szintén erre a posztra reagáló, de már új irányba mutató hozzászólásból lett posztot teszek közzé, és örülnék, ha esetleg a kommentekben körüljárhatnánk a diplomák és egyéb végzettségek elismertetésének kérdéskörét a különböző országokban, ki-milyen tapasztalatokra tett szert. Esetleg hasonlókra, mint Andrea vagy éppen teljesen másokra.

„Éppen most olvastam el az “Útlevélügyintézés külföldön” című írást, ehhez van némi saját tapasztalatos hozzáfűznivalóm, mármint a magyar hivatalok hozzáállásához.

Neeem, nem a családi pótlék ügyében, bár arról is tudnék írni, azonban a legutóbbi 9 hónapos tortúra során kétszer is pozitív tapasztalatom akadt (kétszer hívtam ez idő alatt a magyar hivatalt, és láss csodát, mindkét hívás adott egy lökést az ügyintézés kerekének, ámbár az csak a következő lépcsőfokig zötyögött, ott újra várni kellett néhány hónapot, mire megint elfogyott a türelmem, újabb hívás, újabb lépcsőfok. Ha ezt előre tudom, sokkal hamarabb hívom őket… na mindegy, végül is nem ezért írok, de csak sikerült leírnom ezt is 🙂

Majd négy éve élünk a 12 éves kislányommal Ausztriában. Én, mint a legtöbb magyar nő, takarítónőként kezdtem, ezen a pályán el is jutottam a csúcsra, több évig dolgoztam szobalányként. Mivel szociálpedagógus végzettségem van, úgy gondoltam, hogy talán ezen a területen is lehetne próbálkozni munkakeresés közben. Ehhez azonban honosítani kell a diplomát, azaz, mint rövid keresgélés után rájöttem, online ügyintézés keretében, néhány kérdőívet kitöltve kell kezdeményezni az eljárást. Ezt meg is tettem, tavaly áprilisban.

Már a főiskolával sem könnyű boldogulni

A kérdőív végén felhívták a figyelmemet, hogy szükségem lesz egy német vagy angol nyelvű bizonyítványra, valamint arra a tematika-listára, amelyből az osztrák ügyintéző megtudhatja, mit is tanultam én a négy év alatt a főiskolán.

Nosza rajta, e-mail a főiskolára, mit is kell tennem. Jön is a válasz hamar, pár nap, küldjem el az eredeti diplomát valamint egy kérvényt, és egy felbélyegzett válaszborítékot, amiben ők küldenek majd egy csekket 3000 forintnyi ügyintézési díjról. Két problémám volt csak, honnan a fenéből vegyek magyar bélyeges borítékot, és hogyan utaljak át egy magyar sárga csekken 3000 forintot? Ja, persze, tudom, utalhatok eurót, ők azt majd forintban megkapják, de mennyi eurót is küldjek? Na jó, persze vannak Magyarországon barátok, rokonok, megoldottam. De akinek nincsenek? Az már az ő gondjuk, ok…

Tehát kérvény mindkét kéréssel, mármint az angol nyelvű bizonyítvány és szintén angol nyelvű tematika, eredeti diploma borítékban, az öcsém címére, ő átpakolja az egészet egy magyar borítékba és hozzátesz egy magyar bélyeggel felbélyegzett és megcímzett válaszborítékot (ja, nyilván nincs a főiskolának annyi pénze, hogy egy normál kisméretű borítékot megfinanszírozzon, mert ebben egyelőre csak egy csekk fog érkezni…). Szóval minden postázva, izgatottan várom a választ, ami az öcsémhez érkezik majd.

Hónapok kérdése az egész

Egy hónap… semmi. Második hónap…semmi. Írok egy e-mailt, nem mintha türelmetlen lennék, de mégis… Ennek hatására érkezik egy levél, hogy megkapták a kérelmemet, legyek szíves az eredeti diplomámat visszaküldeni, hogy elkészíthessék az angol nyelvűt!

Tovabb az eredeti cikkre: Hataratkelo Blog

Magyarok Becsben