Egy nem tervezett sikertörténet Ausztriában


Vannak váratlan sikertörténetek is az ember életében: például amikor az ember némi túlzással „csak úgy” feliratkozik egy PhD-hallgatókat kereső listára, majd egy kap egy telefont, és mire kettőt nézne, már Ausztriában találja magát. Ez történt Andrással, aki Facebookon küldte el történetét, ami így nem lett túl hosszú, de tanulságos.

„Egy teljesen másik aspektus, avagy mégis kolbászból van a kerítés. Én magam sosem akartam külföldön dolgozni, persze az eshetőségét sohasem zártam ki.

Ezen a nyáron végeztem az ELTE Meteorológus szakán, és mivel otthon csak kihalásos rendszerben lehet munkahelyet találni, mind a Meteorológiai Szolgálatnál, mind a másik nagy felvevő piacnál, a Honvédségnél, borúsan láttam a jövőt, talán majd elmegyek valahova doktori iskolába havi 95.000 bruttóért.

A lottó ötöshöz képest…

Ekkor jött egy email, egy newsletterről – ahova korábban „miért ne” alapon iratkoztam fel -, egy email, ahol pont az én szakmai tapasztalatomnak megfelelő PhD hallgatót kerestek.

Sokat nem gondolkoztam rajta, megírtam a CV-m, kísérőlevelemet, végül is a lottó ötöshöz képest nagy esélyem van. Na, vissza is hívtak március 15.-én (tudjátok, akkor jöttek a labanc hókotrók megmenteni a seggünk).

Gondoltam, ez egy jel. És valóban. Két héttel az interjú után közölték, hogy engem választanak! Már csak a szakdolgozat befejezése és egy államvizsga választott el attól, hogy elkezdjek Grazban dolgozni, mint kutató.

Innentől kezdve nagyon motivált lettem a tanulmányaim időbeli és tisztességes befejezésében. Így rendben meg is történt. Szakdolgozat, néhány vizsga és már itt is voltam Grazban, pikk-pakk.

Vártam a pökhendi osztrákokat

Elkezdtem dolgozni az egyetem egy kutatóintézeténél, már vártam a pökhendi osztrákok lenéző stílusát, de hiába. Nálunk tudományos fejlesztőknél szó sincs ilyesmiről. Bárkit bármiről kérdeztem, mindig udvariasan kielégítően válaszoltak, remek hangulat van jelen a csapatomban.

A munkámban teljes mértékben szabad kezet kaptam, bár olyan határidőket is, amik egyértelművé tették, hogy itt lazsálásnak helye nincs. De miért is akarnék lazítani, egy olyan területre jöttem kutatni, ami mindig is érdekelt, nagyon up-to date, és van benne perspektíva, potenciál.

Munkaidőm 100%-ban rugalmas, főnököm megfogalmazása szerint: nem gond, ha pénteken elmész haza délben, de szintén nem gond, ha vasárnap is bejössz dolgozni. Óriási szabadság és felelősség hullott a kezembe egy pillanat alatt, ami bevallom felvillanyozott.

Gyökértelenül jöttem el

Kevés negatívumot tudok felsorolni a kiköltözésem miatt: ezek között is a legfontosabb persze a régi barátok hiánya. De 5 óra alatt otthon vagyok, ha úgy adódik. Ami az itteni kevés barátot illeti: sokszor járunk el a kollegákkal is szórakozni. Valahogy így megy ez.

Kvázi gyökértelenül jöttem el otthonról, de ez az egyetem utáni PhD társaság olyan közeg, ami nagyon hasonlít rám, és még az otthon is közel van. Szóval vannak itt nem tervezett sikertörténetek is. Ne csak a legrosszabbakat lássuk.”

Forras: http://goo.gl/cC1Pjo

[catlist]

Magyarok Becsben