Be kellene illeszkedni, de senki nem segít

eu_zaszlo

A cím persze kicsit túloz, de a dolog szándékos, ugyanis az integrációt az Európai Unió országaiban valóban nem segítik szervezetten és intézményesítetten, pedig most már kutatási adatok is igazolják, hogy kisebb a nyomás a fogadó országok szociális és jóléti rendszerein, ha a bevándorlók beilleszkednek.

A mai poszt egy kicsit talán szárazabb lesz a megszokottnál, ugyanakkor szerintem fontos és érdekes témáról van szó, mégpedig egy kutatás kapcsán arról, mennyire nem segítik a határátkelők beilleszkedését megfelelő programokkal.

Részben ez az oka azoknak a kétségkívül létező feszültségeknek, melyek az EU-n belüli határátkelés kapcsán jelentkeznek, és melyek sokszor azon a gondolaton alapultak, hogy ha szabad a vándorlás, mindenki oldja meg magának a beilleszkedést.

(Miközben „mint tudjuk”, abszurd dolog egyáltalán kivándorlást vagy bevándorlást emlegetni az EU-n belül, hiszen „egy közös akarattal létrehozott gazdasági térben mozgunk” – de ezt csak erős zárójelben jegyzem meg, némi malíciával, utalva egy közép-európai ország miniszterelnökének minapi szavaira.)

Visszatérve a kutatásra, azt a dublini székhelyű Eurofound készítette és elsősorban a 2004-ben csatlakozott 10 ország (köztük ugye Magyarország) migrációs tendenciáit és a határátkelők „kielégítetlen szükségleteit” – ez a szakkifejezés – vizsgálta. (A bevándorlási adatok között gyakran szerepel még a 2007-ben csatlakozott Romániából és Bulgáriából érkezett bevándorlók is.)

Átpolitizálva

Fóti Klára, az Eurofound kutatási menedzsere egy, a migráns munkavállalók információs hálózatának fejlesztéséről szóló, a LIGA Szakszervezetek által szervezett konferencián beszélt az előzetes eredményekről.

A kutató elmondta, céljuk az volt, hogy tényeken alapulva, objektíven vizsgálják a jelenséget, a lehetőségek szerint félretéve az átpolitizált kommunikációt, amire az egyik legjobb példa ugye a választások előtt álló Nagy-Britannia, ahol a vita elsősorban arról szól, hogy mekkora nyomást jelentenek a bevándorlók (különösen a válság óta) a jóléti rendszerre.

Az Eurofound szakemberei népszámlálási adatok és interjúk segítségével vizsgáltak meg 9 fogadó országot: Ausztriát, Dániát, az Egyesült Királyságot, Hollandiát, Németországot, Olaszországot, Spanyolországot, Svédországot és Írországot.

Ausztriába, Dániába, Spanyolországba és Olaszországba Romániából érkeztek a legtöbben, míg Németországba, az Egyesült Királyságba, Svédországba, Hollandiába és Írországba lengyelek. Ahol nem az elsők, ott is dobogósok általában vagy a lengyelek vagy a románok, illetve még a bolgárok, litvánok és (Írországban) a lettek szólnak bele az első három helybe. A magyarok Ausztriában harmadikok, Németországban pedig negyedik vagy ötödik helyen vannak számarányukat tekintve.

A legfrissebb adatok szerint az Egyesült Királyságba 1.32 millió, Németországba 1.2 millió. Spanyolországba 1.17 millió, Olaszországba pedig 1.12 millió bevándorló érkezett. Legjelentősebben egyébként a válsággal és a 2. bővítési körrel Dániában nőtt meg a bevándorlók aránya. 2004 előtt 1% alatt volt, 2004 és 2013 között 1.1% -ra nőtt a népességen belül. Németországba a többi EU-s tagállamból érkezők aránya stagnálást mutat ugyanebben az időszakban, az 10-ekből érkezőké viszont megnövekedett.

Munkát keresünk

Ha a bevándorlók életkori adatait nézzük, akkor legtöbben a munkavállalás szempontjából leginkább aktív korosztályból érkeznek. Az Egyesült Királyságba például a 30-34 év közöttiek érkeznek a legtöbben, második a 25-29, harmadik a 35-39 éves korosztály.

Azon el lehet elmélkedni, hogy pont ezeknek az embereknek a hiánya a küldő országokban hosszabb távon hová vezet, de ezt boncolgattuk itt már néhányszor. Ugyanúgy, ahogy ebből az a következtetés is levonható, hogy a határátkelés kifejezetten munkavállalási célzattal történik.

Több a nő

Ha a foglalkoztatási rátákat nézzük, akkor Spanyolországban a legalacsonyabb a 10-ekből érkezett dolgozók aránya, 54%, a legtöbb vizsgált országban 60% körül van, az Egyesült Királyságban pedig 80%-ot is meghaladja, arányaiban magasabb, mint a helyi foglalkoztatási ráta. Ugyanígy van ez Írországban és Olaszországban is.

Ha a nemek szempontjából vizsgáljuk, akkor a nők aránya valamivel magasabb. (Például Ausztriában ez fokozottan jellemző a román és bolgár bevándorlókra.) Érdekes, hogy a magyarok esetében a férfiak aránya valamivel magasabb.

Általában az is jellemző, hogy túlképzettek a bevándorlók, akik gyakran nem tudnak szakmájukban elhelyezkedni. A diplomák, képzettségek elismertethetősége, összehasonlíthatósága gyakran probléma. Ez például Nagy-Britanniában különösen jellemző.

A nagy kérdés: a segélyek

Mivel pedig a kutatás kifejezetten arra irányult, hogy a szociális rendszereket mennyire terhelik meg a bevándorlók, akkor szóljon itt erről is néhány szó. Dániában a segélyek igénybevétele a munkaképes korú lakosságot tekintve a hazaiak körében jóval magasabb, mint az EU 10-ekből érkezők körében. A szociális lakhatást is gyakran kisebb mértékben veszik igénybe a hosszadalmas folyamat, várólisták miatt, akkor is, ha egyébként a feltételeknek a határátkelők is hasonlóan megfelelnének.

Az eredeti cikket a Hataratkelo blogon olvashatjak.

[catlist]

Magyarok Becsben