Ausztria belülről tíz év után

ausztria_salzburg_tel

Erősen kezdjük az év utolsó (nem teljes) hetét, hiszen Heinz-Harald egészen összetett és nekem nagyon tetsző posztot írt Ausztriáról, társadalomról, politikáról, hagyományokról, zenéről, sportról – szóval van benne minden, amitől igazán jó lesz egy írás.

„Én is rendszeres olvasója vagyok a blognak, kommentálni sajnos nincs időm, de mindent egybevéve kedvelem a Határátkelőt. Ausztriáról írtak már bőven, ilyet is, olyat is. Volt, amit kedveltem, volt, ami feldühített és volt a kettő között is sok minden. Ám talán olyan, aki hosszabb ideje itt él Ausztriában és osztrák a párja talán még nem. Hátha az én írásom is érdekesnek, szórakoztatónak találtatik.

Én majdnem pontosan tíz ével települtem ki Bécsbe, nem volt állásom csak egy kedvesem, akivel egy Erasmusos félév alatt „gabalyodtunk össze” Berlinben. Nézzük tényszerűen, hét éve vagyunk házasok és van három gyönyörű gyerekünk (Lány, fiú, lány).

Valaki írt régebben egy bürokratikus, vicces beszámolót egy házasság lepapírozásáról Monarchiás háttérrel, no, mi annyira nem voltunk bonyolultak, de azért volt egy-két fogcsikorgatós pillanatunk. A gyermekek az első kivételével csak osztrák állampolgárok, tehát itt nem volt különösebb probléma. Én ugyanis közben megkaptam az állampolgárságot itt.

Egy különleges család

Az én egyéni hátteremről, azaz a feleségem családjáról. Sok minden tanultam itt meg és újra elfogadásról, etnikumról, vallásról és hazáról. Miért is?

Nos, akkor kedvesemékről dióhéjban. Ők salzburgiak, azaz ő és az édesanyja, apósom, bár jelenleg Salzkammergutban lakik, felső-ausztriai, de ha már a nagyszülőkig elmegyünk, akkor lesz csak még érdekesebb a kép.

Feleségem anyai nagyszülei Salzburg nem kicsit arisztokratikus (ez időnként nagyon vicces helyzeteket teremt) elitjéhez tartoznak/tak. Igaz, ebből a Nagypapa szudétanémetként száműződött az első világháború után Salzburgba. A szudétanémet nem elírás, a nagypapa németnek tartotta magát.

A nagymama igen élemedett korban van, de még hála az égnek minden rendben van vele, no, ő ős-salzburgi, olyan salzburgi városi dialektussal, ami a nyelvész sógornőm szerint konkrétan ki fog halni nem sokára. Anyósom érti, néhol beszéli is, de már szerintem is egy másik aldialektusban, nagyon hasonlóban ugyan, de másikban beszél. Az Omi (Nagyi), brutális egy figura, nagyon sok mindent átélt.

Tovább olvashatja az eredeti cikket a Határátkelő blogon.

[catlist]

Magyarok Becsben