Ausztria, ahol tudnod kell, mit akarsz

wienkarte_01

Ausztria egyike a legfontosabb migrációs célpontoknak, rengeteg magyar dolgozik a szomszédban, akár ingázóként, akár időszaki jelleggel, vagy állandóan, Egyikük, Péter, egy családi vállalkozás alkalmazottjaként írta meg tapasztalatait

„Talán a legfontosabb kérdésre egy egyszerű szamárvezető lehet a válasz: nagyjából az itthoni bérek háromszorosával lehet számolni nettóban. Kivétel természetesen az orvosok és tanárok… illetve biztos vannak még kivételek, de általában ez a tapasztalat.

40 órás munkahéttel számolva nettó 1000 és 2200 € közötti tartomány a reális, természetesen kvalitástól és alkudozástól függően. Ez az összeg csak a jéghegy csúcsa, hiszen itt tizennégyszer van fizu egy évben; júliusban és decemberben minden muzsik plusz egy havi bért kap. Erről azt érdemes tudni, hogy szinte szja-mentes, így ezekben a hónapokban több mint dupla pénz kerül a számlára.

Amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: ezek tisztességesen bejelentett fizetések, tisztességes kasszába fizetett tb-vel és nem utolsó sorban nyugdíjjal. Az adók viszonylag magasak ugyan, de „visszaosztásban” Ausztria Európa egyik legjobban rendben tartott szociális hálójával rendelkezik.

Kollégáim néha nyafognak, hogy szar az egész, de nem tudják, hogy ennél szinte csak rosszabbak vannak. A rendszer kissé bonyolult, de működik – itt érdemes adószakértők, szaktanácsadók véleményét, segítségét kérni, ugyanis több száz, vagy ezer euró lehet a tét.

Az árakról

Aztán jöjjön a sötét oldal: egy lakás bérleti díja ún. üzemeltetési díjakkal nagyjából 8-10 €/m2. Ehhez hozzájön a fűtés/meleg víz és áram. Az ár nagyban függ a tartományoktól. Itt, Felső-Ausztriában (Linz) inkább a felső határt súrolja, Bécs egyértelműen a legdrágább.

Kaució általában 3 hónap, ezt szokásnak megfelelően előre kell csengetni. Ha gyorsan kell a hely, ügynökségen keresztül hamar találhatunk, de ott kb. 1-3 havi lakbérnek megfelelő jutalékot kell megfizetni, amit – a kaucióval ellentétben – soha nem látunk viszont.

Kitartó keresőmunkával esetleg találunk magánhirdetőket is, de ott, ha meghallják az akcentust vagy a dadogást, rögtön udvariasan lepattintanak, az ügynökségnél ilyen nincs. A munkaviszony létét viszont minden esetben firtatják.

A kaja itt drágább, bárki bármit mond. Itt is vannak kivételek, de a kasszánál átlagban tuti többet fizet az ember, ha megrakja a kocsit. Az alapvető élelmiszerek, mint például a sör, chips és joghurt nagyjából egy árban vannak az otthoniakkal, de a pékáru legalább duplája. Éttermek árait szintén meg lehet szorozni kettővel.

Egy négytagú család európai polgárokhoz méltó szintet kb. 250-400 € kiadással tud fenntartani. Ez a kaja, plusz némi ruházkodás. Ha van autó, arra a biztosítás iszonyat drága, 60-70 €/hótól a csillagos égig. Számos paramétertől függ, vásárlás előtt érdemes utánajárni.

Munkavállalás, oktatás, beilleszkedés

Lerágott csont: nyelvtudás nélkül inkább ne gyere. Vagyis jöhetsz, de ne lepődj meg semmin, de legfőképp ne a másik ex-honfitársad legyen a paraszt, amiért nem segít munkát keresni / találni. Ugyanis Ausztria már nem „az a hely”.

Itt, kérlek, a leendő munkakörödhöz tartozó kollektív szerződést le tudod tölteni az internetről, benne a minimum megillető bérrel és mindennel, ami fontos. Tehát rend van minden területen, ezzel együtt elmondható, hogy Ausztriában nem létezik a „bármilyen munka”, ami téged érdekelne. Ezzel az itteni rendszer nem tud mit kezdeni.

Ha „bármilyen” munkát keresel, akkor inkább Németország, Hollandia vagy Anglia lehet az ideális. Ha elfogadod a tanácsomat, ide felkészülten gyere. Nem kell profinak lenned, de itt képesítés és nyelvtudás nélkül kóvályogni heteken, hónapokon keresztül igen megalázó, lehangoló és költséges elfoglaltság.

De inkább másképp közelítem meg: tudd, hogy mit szeretnél, és ezzel egy otthon elvégzett féléves szaktanfolyam (vannak jók) és egy alap nyelvtanfolyam (ebből is van jó) közelebb hoz a tűzhöz, és teljesen más kosárból tudsz válogatni, más szinten tudod kezdeni az itteni életed és ez nagyon nem mindegy.

Lehet, hogy időben több, és még néhány hónapot el kell viselned otthon, de egészen biztos, hogy hosszútávon megtérül. Itt egy külfölditől elvárják – azt hiszem jogosan – hogy hozzon valamit, amit betesz majd a közösbe.

Itt nem a származásod vagy a bőrszíned alapján ítélnek meg, hanem, hogy mit tudsz felmutatni. Ha semmit, akkor is jöhetsz, csak állj be a sor végére. Annyival lesz könnyebb dolgod, hogy minket, magyarokat tisztelnek.

Ha minden sikerült, van lakásod, munkád, fizetésed, akkor nincs más hátra, mint a könnyed beilleszkedéshez szükséges két dolgot betartani: végezd a munkád legjobb tudásod szerint, és tartsd be a szabályokat. Ausztria konzervatív ország, az osztrákok igen büszke emberek, de mindig tisztelik és megbecsülik az igazodni képes hozzáállást. Ezek nem nagy dolgok, ha az ember elfogadja – főleg az elején -, hogy vendég és az ajtó előtt lábat kell törölni.

Az oktatásról

Ausztriában kiváló integrációs programok vannak kicsi kortól majdnem felnőtt korig. Aki családdal tervezi a kiköltözést, annak sem kell sokat izgulnia. A feltételek ugyanazok, mint fentebb: akard a változást, hiszen, ahonnan jöttél, ott valami nem működött.

Most egy olyan helyre jöttél (jöttetek), ahol kicsit másképp mennek a dolgok, de a rendszer működik, és ha hajlandó vagy tenni érte, tiszta lappal indulhatsz és később teljes értékű polgárok lehettek egy idegen országban. Ehhez minden feltétel adott itt, csak tudni kell élni vele. Az okoskodást, pökhendiséget, „majd én azt jobban tudom” arcoskodást sehol sem nézik jó szemmel.

Az iskolai képzések gyakorlati szemléletűek már első osztályos kortól. Itt később tanulnak meg a gyerekek írni, olvasni, a tanmenet nyugodtabb. Az tény, hogy az itteni végzősök kevesebb lexikális tudással rendelkeznek, mint otthon, ez igazából ízlés kérdése, ki mit tart fontosnak.

Becsülete van minden szakmának

Mivel az itteni oktatási rendszer teljesen más alapokra épül, ezért az „életet” is teljesen más szemlélettel kezdik a fiatalok. Ha például itt melós ruhában mész bevásárolni, vagy a bankba ügyet intézni, akkor nem úgy viszonyulnak hozzád, hogy „na, bunkó melós”, hanem hogy „nézd, van munkája”, és ez óriási különbség. Itt becsülete van minden szakmának, így nem nyomaszt senkit sem, ha a gyermeke nem szerez diplomát, hanem mondjuk villanyszerelő, vagy kőműves lesz.

Nagy gond itt is egyébként a kiöregedés. Hasonlóan, mint nálunk, sajnos a gyermekvállalás itt is inkább rövidtávú gazdasági kérdés családon belül. A bevándorló ügy ehhez mérten elég kétpólusú probléma, hiszen jelenleg az elöregedési kérdés statisztikai részét rendbe teszi, de az igazán fontos integrációs kihívásokra nem született átfogó, mindenkit megnyugtató megoldás. Pedig mint fent írtam, a lehetősége mindenkinek megvan rá… csak kötelezővé nem lehet tenni – egyelőre.

Különbségek, furcsaságok

Ez inkább szubjektív. Nálunk a cégnél például nincs napi kézfogás, férfiak között sem. Akkor talán, ha valakit hosszabb ideje nem láttunk, de igazából nem jellemző. Nincs felesleges „vi-géc” kérdés, csak ha tényleg érdekel bárki is, hogy „hogy megy”?

Mivel én egy osztrák családi vállalkozásnál dolgozom, kevés külföldivel a fedélzeten, így az irodalmi német nyomát sem lehet felfedezni a hétköznapi beszédben. Ez eleinte zavart, de most már egyre többet értek.

A gond azzal van, hogy sok az ún. „Mundart” kifejezés, ami annyit jelent, hogy vannak szavak, amiket csak a beszédben használnak, de sosem írnak le. Ami igazán érdekes, hogy nagyjából 60 km-es körzeten belül teljesen más dialektusokkal lehet találkozni. A kollégáim elmondása szerint például 1000 m tengerszint felett mindenki tegez mindenkit.

A munkahelyemen szinte minden héten megkérdezi valaki, hogy érzem magam a cégnél és úgy általában Ausztriában. Néha megkérdezik azt is, hogy mi a különbség (ha van) a két ország között, és milyenek „ők”, osztrákok.

Ilyenkor általában kicsit elszomorodom, mert a válasz sajnos túl egyszerű: itt minden jobb. Ha színpadias akarnék lenni, akkor úgy fogalmaznék: nagyjából ilyenek lennénk, ha nincs a 40 év megszállás.

Így működnek a cégek

De azóta volt ugye egy rendszerváltásunk, aminek tüzében a teljes szakszervezeti rendszert hagytuk szétver(et)ni, mert hogy ez kommunista hagyaték. Hahaha. Azzal, hogy hagytuk szétcincálni, gyakorlatilag befingottunk a saját éléskamránkba és magunkra csuktuk az ajtót.

Mert Ausztriának mára abból olyan gazdasági előnye származik a többi közösségi állammal szemben (Magyarországgal szemben behozhatatlan), aminek talán még magas sem érzi a súlyát. Ugyanis az itteni érdekvédelmi szervezetek nem a munkavállalók érdekeit állítják szembe a munkáltató érdekeivel, hanem a munkáltató rövidtávú érdekeit a hosszú távúval.

Ezen belül nem ritka – mint az én cégem esetében – hogy azonos gazdasági vagy ipari tevékenységet folytató kisvállalkozások egyfajta szakmai egyesületbe tömörülnek, ahol közösen meghatározott piaci szabályok mentén folytatják működésüket.

Ettől még egészséges konkurenciák, viszont maguk között nem engednek „kicsapongó” üzleti és technológiai manővereket (értsd pl. silány távol keleti termékek beépítése). Ilyet otthon nem tudok elképzelni, itt óriási ereje van.

Érdekes üzleti kultúrára vall az is, hogy nem igazán létezik a beszállítókkal való alkudozás. Ha bekérünk mondjuk 5 helyről árat, akkor feltételezzük, hogy mindenki a helyzetéhez mérten legjobbat adta, tehát rendelünk a legkedvezőbbtől és ezt nem kell minden alkalommal eljátszani, hiszen az ár marad. Rengeteg idő és energia megtakarítás ez is. A dolog azért hatékony, mert a személet rendszerszintű, pedig abszolút bizalmi alapú.

Ugyanez a polgári hétköznapokban is tapasztalható. A legkomolyabb hatósági eljárások (állandó lakcím bejelentése, egyéb engedélyek beszerzése) sem esnek a bürokrácia csapdájába, könnyen és gyorsan intézhető bármi.

Túl sok drámát nem írnék, mert csak fokozni tudnám, a lényeget pedig azt hiszem, leírtam.”

Forras: http://goo.gl/MJrJ1F

[catlist]

Magyarok Becsben